2019. 11. 06.

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

Gyermekeim! Akit nekem ad az Atya, hozzám tartozik, „aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki” (Jn 6,37-40). Ebben az evangéliumi szakaszban szeretném értésetekre hozni, hogy mindig az Atya akaratában cselekszem, és semmit sem teszek nélküle. Azt akarom, hogy akiket nekem adott Atyám, azokat ne veszítsem el soha. Ezért mindent elkövetek, hogy gyermekeim megmaradjanak utamon, hogy elvezessem őket az örök üdvösségre. Atyám azt akarja, hogy aki hisz bennem, örökké éljen. „Én föltámasztom az utolsó napon.” Ezt az ígéretet adom nektek, most már csak rajtatok múlik, menyire akartok hozzánk költözni. Mennyire vágyakoztok eljutni hozzánk? Gondolkodtok-e az odafönt valókon, vagy könnyen belefeledkeztek a világi dolgokba? Mennyire törekedtek tanításomat követni, vagy szívesebben hallgattok más „prófétai” szóra? Tudtok imádkozni papjaimért, vagy inkább kritizáljátok őket? Vállaltok szolgálatot munkájuk megkönnyítésére, vagy elhúzódtok, és nem vesztek tudomást róluk? Munkálkodásotokkal, engem szolgáltok? Jézus